LÉGY KÉSZ A BŰNBÁNATRA!

Kezdjuk egy kis tortenettel :)

Egy szép napon egy teknős haladt az erdőn keresztül. Egyszer csak kiáltást hallott: "Segítség! Segítség!" A hang egy békától származott, egy mély gödör fenekéről.
"Mi történt veled?" - kérdezte a teknős.
"Figyelmetlen voltam, és beleestem ebbe a mély gödörbe - brekegte a béka s most hiába próbálkozom, nem tudok akkorát ugorni, hogy kijussak belőle."
A teknős nyugodtan megkérdezte, hogyan segíthetne neki.
"Ha tudsz, keress egy botot, dugd le a gödörbe, és én majd felmászok azon a gödör szélére" - felelte a béka.
"Rendben van" - hangzott a válasz, s a teknős lassan elsétált, hogy botot keressen. Amikor néhány óra múlva visz-szatért egy bottal a szájában, a béka már a közeli mocsár partján sütkérezett.
"Mi történt?" - kérdezte a teknős. "Azt hittem, nem tudsz kijönni a gödörből."
"Tényleg nem tudtam - mondta a béka mindaddig, amíg nem jött egy kígyó, és akkor ki kellett ugranom!"

Ugyanígy vagyunk mi is, amikor a Sátán szakadékába esünk, és azt hisszük, hogy onnan nincs kiút, mindaddig, amíg életveszélybe nem kerülünk. Mindannyian sajnáljuk, hogy bűnt követtünk el, de még jobban bánjuk, ha megértjük, hogy a bűnért halál a büntetés. Jézus ezt a büntetést a saját életével fizette meg.

Ne értsen senki se félre, nem gondolom én sem, hogy a bűnök szakadékából saját erőnkből kiugorhatunk. A Biblia szerint Jézus nélkül tehetetlenek vagyunk. Azonban nekünk akarnunk kell, kívánnunk kell a szabadságot. Szöknünk kell a kísértés elől. Vannak, akik vonszolják magukat, és azt gondolják, a kísértés nem fogja őket utolérni. Az őszinte bűnbánat nemcsak azt jelenti, hogy megbánjuk bűneinket, hanem azt is, hogy attól kezdve nem vétkezünk szándékosan. Vannak, akik azt hiszik, elég hetente egyszer elmenni a templomba, meggyónni az elkövetett bűnöket, és utána a "tiszta lapot" újra teleírhatják bűnökkel az elkövetkező héten. Ez nem igazi bűnbánat!
A Biblia kétféle bűnbánatot ismer. Júdás megbánta bűnét, és utána felakasztotta magát. Péter megbánta bűnét, elvonult és keservesen sírt, majd az éjjel Istenhez fordult bűnbocsánatért. Isten azt szeretné, ha megbánnánk bűneinket, és a megbánást követően megváltoznánk. Azt szeretné, ha ettől kezdve megszűnnénk vétkezni.

Mindez arra az esetre emlékeztet, amikor egy anya csokoládés süteményt sütött, és amikor a süteményt kirakta a tálra, megszólalt a telefon. Mielőtt a telefonhoz sietett volna, arra kérte a gyerekeket, hogy ne nyúljanak a tálhoz.
A gyerekek nézték a tálon gőzölgő süteményt, és érezték annak kellemes illatát. A kislány ekkor a tálon, a sütemény mellett, felfedezett egy morzsát.
Úgy gondolta: "Ez nem sütemény, ez csak egy morzsa". És megette. A fiú persze úgy érezte, hogy ezzel ő van megrövidítve, ezért haragjában szándékosan csinált kalácsmorzsákat. Először csak egy kis darabot tört le a süteményből, majd egymás után tördöste darabokra az egész süteményeket. így jutott a kalácsmorzsákból mindkettőjüknek. Ezt a műveletet addig folytatták, míg meg nem ettek jó néhány darabot.
Amikor meghallották anyjuk közeledését, úgy tettek, mintha mi sem történt volna. Habár az anya látta, hogy a szájuk széle csokoládés, mégsem szólt. Arra számított, hogy a gyerekek bevallják tettüket.

Így van ez az isteni szférában is. Isten tud a mi bűneinkről, és bízik benne, hogy azokat majd beismerjük.
Végül is a kislánynál győzött a bűntudat érzése, és így szólt: "Anya, nagyon sajnálom, én csak egy morzsát akartam megenni, és végül megettem néhány süteményt, de nemcsak én, ő is!"

Erre a fiú is gyorsan rávágta: "Nagyon sajnálom! Nagyon sajnálom!" Érzékeljük-e a különbséget?

A kislány sajnálta, hogy szófogadatlan volt és megsértette az anyját. A fiú csak azt sajnálta, hogy tettüket felfedezték.

Sokszor csak azért van bűntudatunk, mert bűneink miatt kellemetlen helyzetbe kerülünk, és ezért kérünk bocsánatot. Szeretnénk a mennybe jutni, de azt nem bánjuk, hogy bűnt követtünk el. A legközelebbi alkalomkor ugyanazt megismételnénk. Számunkra az lenne a legcélravezetőbb, ha így könyörögnénk: "Istenem, segíts, hogy őszintén megbánjam bűnömet!"
A Biblia a Rómabelikhez írt levélben (2:4) hangsúlyozza, hogy csakis Isten tud elvezetni bennünket az igazi, őszinte megbánatig. Önmagunktól sohasem jutnánk el a bűn megbánásáig. Az Ő jósága váltja ki belőlünk ezt az érzést. Ha meglátjuk Istent az Ő jósága teljében, ez segít nekünk megbánni azt, amit bűneinkkel vele szemben elkövettünk.

Látjuk Jézust a keresztfán függni. Ő nem akármilyen kereszten függ, hanem Barabbásén, Barabbás pedig én vagyok. Azok a vasszegek az én vasszegeim! Az a kopja és tövis nekem volt szánva! Amikor felismerjük, hogy Ő magára vállalt mindent, ami nekünk járna, akkor őszintén sajnálni fogjuk, hogy fájdalmat okoztunk neki. Rádöbbenünk a bűn gyilkos voltára. A bűn halálos méreg! Ezért meg kell tanulnunk gyűlölni a bűnt. Ilyen megbánást vár el tőlünk Isten - a bűnnel való szembefordulást. A Biblia szerint ez nemcsak a bűneink elismerését jelenti, hanem "...aki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer" (Példabeszédek 28:13).                                                                           

                                                                         koszonom a kozremukodest es a jogokat Czekman Attilanak